SPORTRÉ Reggel nyolc óra van... Az autómban ülök, és a Rádió 1-en bemondják: Ács László világbajnok! A székesfehérvári Kempo SE versenyzője a Bukarestben rendezett International Kempo Federation Világbajnokságán, a -90 kilogrammos súlycsoportban egészen az aranyéremig menetelt. Lacinak nem volt sok ellenfele saját súlycsoportjában, viszont ettől még valamennyi mérkőzését hoznia kellett. Mi több, a döntőt román játékvezetés mellett román ellenféllel szemben vívta...

Ács Lacikával a székesfehérvári Tóváros Pizzériában találkoztunk.

Honnan jött az az indíttatás, hogy kempozzál?

A főindok a véletlen. Édesanyám gyermekkoromban elküldött karatézni. Pár évig lejártam az edzésekre, majd megszűnt az a karate klub. Mivel mindenképpen akartam valamit sportolni, ezért a kempo mellett döntöttem.

Ettől még választhattál volna más küzdősportot. Netán ismeretség révén mentél el kempo edzésre?
Igen. Barátaimtól és ismerőseimtől hallottam már előtte a kemporól, hogy mennyire kemény edzések zajlanak ott. Úgy gondoltam ez a legmegfelelőbb számomra. És minden bizonnyal jól döntöttem!

Hány éves voltál, amikor először lementél a kempo terembe edzeni?
15 éves voltam, de rögtön a felnőttek közé kerültem. Igaz, a súlyom, és persze az életkorom miatt is a gyerekek közzé kellett volna kerülnöm. De kaptam egy 2 hetes határidőt, ami alatt eldőlt, hogy maradhatok a felnőttek közt továbbra is.

Milyenek voltak az első edzések? Hogy emlékszel vissza rájuk?
Mivel Én jóval fiatalabb és vékonyabb voltam a többiektől, ezért emlékszem, sokszor elvertek. De ez csak az előnyömre vált, mivel tőlük tanulni tudtam. És most, hogy már idősebb vagyok, illetve tapasztaltabb is, méltó ellenfelüknek tartom magam. Persze, mindig vannak jobbak és gyengébbek mindenkitől, ez így van rendjén.

15 éves fiatalaktól nem ritka azt hallani, hogy azért nem kezd harcművészetet tanulni, mert ennyi idősen már késő elkezdeni. Mi a véleményed erről? Te nem érzed úgy, hogy későn kezdted el?
Én úgy gondolom, hogy soha semmit nem késő elkezdeni. Így hiszem most és így vélekedtem akkor is.

Tehát ez azt jelenti hogy ha egy idősebb úr, aki már a 60. életéve közelében jár, bátran neki vághat?
Persze, mindenképp. Nyilván nem fogja olyan lendületesen csinálni az edzéseket, mint egy tizen-, vagy huszonéves. De edzi magát, amiért mindenképpen tisztelni kell. És mindezt magáért teszi, ahogy én is magamért csinálom...

Immáron hány éve is?
Már lassan 10 éve van, hogy lementem az első Zen Bu Kan Kempo edzésemre.

Azért ez nem kevés idő, valljuk be. Nem untad még meg? Nem fogalmazódott meg benned még egyszer sem, hogy abbahagyod?
Nem, egyszer sem! Nagyon szeretem...

Érezted valaha is azt hogy most már jó vagy?
Én szerény fiú vagyok, szóval egyszer sem gondoltam azt, hogy annyira jó vagyok, hogy nekem már semmit nem lehet tanítani.

Térjünk át egy kicsit az eredményeidre! Emlékszel még az első győzelmedre?
Igen... 2003-ban Győrben rendezték az Utcai Harcosok Tornáját. Itt jó teljesítménnyel sikerült előrukkolnom. Az ellenfelem kétszer is padlót fogott!

A felkészülésnek fontos része a fizikai mellett a szellemi felkészültség is. Van valami egyedi tulajdonságod, sajátosságod, amivel rá tudod hangolni magad egy küzdelemre?
Igazából régen, mint mindenki, nagyon izgultam a versenyeim előtt. Ez mostanra is megmaradt bennem, de sokkal kisebb mértékben. Talán azért is, mert az évek során szereztem egyre több rutint szereztem, és ez magabiztosabbá tett.

2009-ben világbajnok lettél. Hogy élted ezt meg?

Nagyon örültem neki. Fantasztikus élmény. Jó érzés volt, hogy a többi edzéstársam, akik ugyan csak kint voltak a tornán, velem együtt örültek a sikeremnek. És itt is szeretném megköszönni az edzőmnek, Takács Attilának, aki felkészített erre a versenyre, és végig mellettem volt.

De gondolom itt nem teszed fel a fogasra a boksz-kesztyűd, hanem újabb és újabb címeket szeretnél elérni...

Természetesen folytatom a versenyzést. De sokat kell foglalkoznom a tanítványaimmal is, hiszen már edzősködök is, akik közül szeretnék jó versenyzőket kinevelni.

Hogy látod, edzőnek vagy versenyzőnek jobb lenni?
Ez egy folyamat. Ahhoz, hogy jó edző legyél, jó versenyzővé kell válnod, és sok versenyen kell megmérettetned magad. Működik a kettő egymás mellett is, de jelenleg még a versenyekre fordítok nagyobb figyelmet, majd az évek múlásával pedig az edzősködésre.